CASANOVA 1988-98.
Ez sem az már, semmi sem a régi, ki kéne mindent, mindent cserélni, ez sem az már, semmi sem a régi.
Én sem vagyok az, már aki voltam, csókolómmal köszönnek a boltban, semmi sem válik be igazán.....
Nincsenek már régi receptek, az ember szerelemre termett, hiába nincsen semmi sem, élvezem az életem.
Hiába mondják, lopom a napot, hiába mondják, lusta vagyok, hiába mondják, csúnya vagyok, hiába mondják, szép vagyok, akkor is, százszor is jókedvű vagyok!
Hiába mondják, hiába mondják, hiába mondják, hiába mondják...
Hiába hordanak hetet-havat, akkor is vannak még Palimadarak! Húzzák az igát, a szerelemes, szárnyas csodát!
Én jól tudom a fehér máj, az itallal együtt karöltve jár. Én úgy tudom a Casanova, nem látott nőt életében soha. Az ital gonosz és megmételyez, elválaszt attól, akit szeretsz!
Hiába mondod, ez meg az, tudom, hogy, mindebből semmi nem igaz, holnapra megvénülök, előled menekülök!
_Volf |